Felületképzés és homlokzatburkolatok

A homlokzatburkolatok kiválasztását és az épület külső megjelenését befolyásolja maga a határoló falak szerkezete. A falak csoportosíthatók homogén és réteges falszerkezetekre, a réteges falakon belül pedig rétegösszetételétől függően megkülönböztetünk egyhéjú és kéthéjú falakat. Az egyhéjú falak jellemzője a kontakt burkolat (vakolat, ragasztott vagy épített burkolat), míg a kéthéjú falaknál a rétegek között található olyan rés, amelyben a levegő a kiszellőztetés céljából szabadon áramolhat (lecsapódó pára kiszellőztetése).

Az alábbiakban látható a falszerkezetek rétegfelépítés szerinti csoportosítása, illetve az egyes esetekben alkalmazható burkolatok.

A homogén falszerkezet rétegfelépítése általánosan falazatból és kétoldali vakolatból áll, a külső oldalon színvakolattal, mely vékony fedőréteg esztétikai szereppel rendelkezik. Rendkívül széles választék áll rendelkezésre, mind felületképzés, mind színek tekintetében.

A réteges falszerkezeteknél a homogén falaknál leírt felépítésű falazat plusz rétegekkel egészül ki, melyek funkciója lehet hőszigetelés, párazárás, kiszellőztetés, mechanikai védelem, felületképzés-díszítés. A homlokzat burkolatokat a rögzítés módja szerint csoportosítottuk a továbbiakban, így bemutatjuk a gyakoribb ragasztott, épített és szerelt burkolatok típusait, előnyeit-hátrányait.

Ragasztott homlokzatburkolatok

A ragasztott homlokzatburkolatok közvetlenül a külső falfelületre rögzített, általában kisméretű, fagyálló kerámiaelemekből, természetes anyagú lapokból készülnek. Léteznek nagyobb lapméretű ragasztott burkolatok is, melyek elhelyezése különös kivitelezési pontosságot igényel biztonságtechnikai okokból. Megkülönböztetünk ragasztott tégla, kerámialap, szálcement és természetes kő, kőlap homlokzatburkolatokat.

+ kis rétegvastagság (ált. 8mm-50 mm felett a vastagság felett az elemek súlya nem teszi lehetővé a ragasztást)

+ fagyálló

+ változatos felületképzés, struktúra

+ nyers vagy vakolt felületre egyaránt készíthető

+ nincsenek pontszerű hőhidak a rögzítésből adódóan

- lapmérettől függően bonyolult és drága kivitelezés

- nincs lehetőség átszellőztetésre

- elemek rögzítésének minősége függ a kivitelezéstől (helyszínen kevert ragasztó)

Épített homlokzatburkolatok

A falazott homlokzatburkolatok alapanyag szerint lehetnek kő vagy téglaburkolatok. A burkolófal a teherhordó fal alatti lábazatra, alap­testre, fém faltartó konzolra, esetleg előre gyártott (hőhíd-mentes) vasbeton konzolra (peremgerendára) támaszkodhat. A burkolófal megfelelő állékonyságát a két fal­szerkezetet pontonként összekötő tárcsás acél rögzítőpálcák biztosítják. Alkalmazásuk előnye, hogy a falszerkezettől függetlenek, így a hőhatásból adódó mozgásuk nincs korlátozva, rendelkeznek jelentős hőtároló tömeggel.

+ hőtároló tömeggel rendelkezik+ mechanikai védelmet nyújt

+ nem a hőszigetelésre rögzítik+ kialakítható átszellőztetett rétegfelépítéssel

+/- igényes megjelenése miatt szakszerű kivitelezést (kivitelezőt igényel)

- külön alapozást igényel

- nehéz szerkezet

- drága

Kombinált homlokzatképzés

Gyakran az egyes megoldások kombinálásával alakul ki az épület megjelenése, így a különböző anyagok és textúrák jó megválasztásával harmónia és változatosság érhető el. A variációknak csak a képzelet (és a pénztárca) szabhat határt.

+ változatos megjelentést tesz lehetővé

+ a teljes épületen való alkalmazással szemben kisebb ráfordítás, mégis esztétikus megjelenés

+ bármelyik burkolattípus jól kombinálható vakolt homlokzattal

+ azonos rögzítési módú, de különböző alapanyagú és/vagy méretű elemek tervezése lehetséges